A 2020-as év más volt, mint amihez hozzászoktunk. Sok váratlan eseményt, fordulatot tartogatott, melyekhez felkészületlenül, nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnunk. Sokan veszítették el szeretteiket, és a világnak is megannyi tehetségtől kellett búcsúznia: különböző tudományterületek szakértőitől, sportolóktól, művészektől, … Sajnos sok külföldi írót, költőt is elveszítettünk 2020-ban. Munkájuk azonban itt maradt nekünk, ebben a tematikus ajánlóban az ő műveiket ajánlom olvasásra. 

A külföldi írók, költők élete és egy-egy alkotásuk

John le Carré – A panamai szabó

John le Carré (Poole, 1931. október 19. – Truro, 2020. december 12.) angol kémregény-író. Évekig dolgozott a brit, majd a külföldi hírszerzésnél – bőven volt tehát ihlete írói tevékenységének elindításához. Legismertebb főhőse a nyugdíjas kém, George Smiley, aki köré 9 történetet írt a szerző. Első könyvét 1961-ben adta ki, ám csak a harmadik kötete, az 1963-ban megjelent A kém, aki bejött a hidegről című történet lett nemzetközi sikerkönyv. A szerző a kiadása után otthagyta a hírszerzést és teljes munkaidős íróvá vált. 

Több könyvéből készítettek filmet vagy filmsorozatot. Az egyik ilyen A panamai szabó, melynek a forgatókönyvét részben a szerző írta. A regényt maga John le Carré is az egyik legjobbjának tartja. 

A történet szerint igen zűrös a politikai élet Panamában, ezért a brit titkosszolgálat odaküldi Andrew Osnardot, hogy figyelemmel kísérje az eseményeket. Hamar megtalálja azt a személyt, akitől a legtöbb információt tudná begyűjteni, ám a szabónak is van sütnivalója… 

Forrás: Wikipédia, Ekultura.hu
Fotó: Sang Tan/AP

John le Carré

Alison Lurie – Végállomás, Florida

Alison Lurie (Chicago, Illinois, 1926. szeptember 3. – Ithaca, 2020. december 3.) szellemes és szatirikus regényeiről ismert amerikai író, akadémikus. 1962-ben több elutasítást követően adta ki első regényét Szerelem és barátság címmel. A huszonkét évvel később, 1984-ben megjelent Külhoni viszonyok című regényéért  – melyet Magyarországon 2001-ben Feltételes megálló címen is kiadtak – irodalmi Pulitzer-díjat kapott. 

1970-től a Cornell Egyetem angol tanszékén tanított, többek között gyermekirodalmat. Regényei mellett novellákat is írt, de szakirodalmi művei és gyermekeknek szóló könyvei is sikeresek lettek. 1998-ban hivatalosan is nyugdíjba vonult, de nem hagyta abba a tanítást és az írást. 

A Végállomás, Florida című modern komédiájában változatos karakterek életébe nyerünk bepillantást: találkozunk fiatalokkal, nyugdíjasokkal, turistákkal, gazdagokkal, művészekkel, tudósokkal. Mindannyian másért utaztak Floridába – szó esik többek között környezetvédelemről, párkapcsolatokról, az öregedés nehézségeinek megéléséről. 

Forrás: Wikipedia, Albany.edu, Goodreads.com, Moly.hu
Fotó: David Karp | AP Photo/David Karp, File

Alison Lurie

Oliver Friggieri – A jázminok mindig nyílnak

Oliver Friggieri
Oliver Friggieri (Floriana, 1947. március 27. – 2020. november 21.) máltai író, műfordító. Vallásos családból származott, rövid ideig papnak is készült, majd Milánóban tanult. 1968-ban a Máltai Királyi Egyetemen szerzett BA-diplomát máltai és olasz nyelvből, valamint filozófiából, ezt követően tanította is ezeket a tudományokat állami iskolákban. Hét évvel később elvégezte a mesterképzést is: ő vehetett át először MA-diplomát máltai irodalomból az egyetemen. Még ebben az évben tanársegédként kezdett dolgozni, majd három évvel később a Milánói Katolikus Egyetemen megszerezte a PhD fokozatot máltai irodalomból és irodalmi kritikából. Tanársegédből adjunktus lett, majd 1988-tól 14 éven át volt a Máltai Egyetem máltai tanszékének vezetője. 1990-től az egyetem rendes professzora lett. 

Három nyelven írt: máltaiul, angolul és olaszul. Több irodalmi műfajt kipróbált, írt verseket, novellákat, regényeket, de kritikákat és tudományos cikkeket is, melyeket máltai és nemzetközi tudományos folyóiratokban publikált. Könyveit számos nyelvre lefordították, az angol mellett többek között németre, franciára, görögre, finnre, portugálra, köztük magyarra is. 

A jázminok mindig nyílnak című regény részben a szerző visszaemlékezése, az emlékképeket azonban fantáziája elemeivel egészíti ki. A helyszín Málta, pontosabban Balzunetta, ahol a gyermekkorát töltötte. A könyv olvasása közben betekintést nyerünk egy ötvenes évekbeli átlagos máltai család életébe, fő témája pedig a kisgyermek szerző kamasszá válása. 

Forrás: Wikipedia, LovinMalta, AustinMacaulayPublishers, TimesofMalta, Moly.hu
Fotó: Mark Zammit Cordina

Rachel Caine – Nincs menekvés

Rachel Caine (White Sands, Új-Mexikó, 1962. április 27. – 2020. november 1.) eredeti nevén Roxanne Longstreet Conrad, amerikai írónő. Gyerekkora óta játszott klarinéton, és bár 14 éves korában írni is elkezdett, végül a zenei pályát választotta. Már egész fiatalon részmunkaidős volt egy zenekarban és olyan világhírű zeneszerzőkkel is dolgozott együtt, mint pl. John Williams. 30 éves kora körül azonban úgy érezte, hogy az írást a zenénél is jobban szereti, ezért felfelé ívelő zenei karrierjét abbahagyta, hogy írhasson. Közben több, mint egy évtizedig dolgozott egy multinacionális cégnél, 2010-től azonban teljes munkaidős író lett. 

1990-től jelentetett meg regényeket és novellákat: leginkább science fiction, misztikus, fantasy és horror műfajokban alkotott. A felnőttek mellett fiatal felnőttek számára is írt könyveket, noha kezdetben túl idősnek tartotta magát ahhoz, hogy számukra is érdekes történeteket tudjon írni. Több sorozat is fűződik a nevéhez. 

A Nincs menekvés című pszicho-thriller egy sorozat első része, melyből még csak két kötet jelent meg magyar nyelven. A történet középpontjában Gina, egy kétgyermekes háziasszony áll, akinek a férjéről kiderül, hogy sorozatgyilkos. Miután a férfit letartóztatják, az asszony a gyerekekkel próbál új életet kezdeni… 

Forrás: Wikipedia, bkwriter.blogspot.com, FWWeekly.com, Moly.hu
Fotó: Robert Hart

Rachel Caine

Juan Marsé – Az álmok kalligráfiája

Juan Marsé
Juan Marsé Carbó (Barcelona, 1933. január 8. – Barcelona, 2020. július 18.) spanyol író. Születésekor a Juan Faneca Roca nevet kapta, nem sokkal később azonban örökbe fogadta a Marsé család, mert édesanyja a szüléskor elhunyt. Már 13 éves korában ékszerész-tanoncként dolgozott, közben viszont írni is elkezdett. 1947-ben az Ínsula című irodalmi folyóiratban és egy filmes lapban is jelentek meg írásai. Regényt először 1958-ban jelentetett meg Encerrados con un solo juguete (“Egyetlen játékkal összezárva”) címmel, magyar nyelvre azonban nem fordították le a kötetet. 1960-ban két évre Párizsba költözött, ahol laboránsként dolgozott, valamint spanyol nyelvet oktatott és filmforgatókönyveket fordított spanyolra. Amikor visszatért Barcelonába, kiadta a következő regényét, a magyar nyelven is megjelent Utolsó délutánok Teresával-t. Dolgozott a Boccaccio és a Por Favor című folyóiratnak is, később forgatókönyveket írt. Műveivel számos irodalmi díjat megnyert, Nobel-díjra is több alkalommal jelölték, néhány regényéből pedig filmet is készítettek. 

Az ​álmok kalligráfiája című könyve a leginkább önéletrajzi ihletésű regénye. Barcelonában járunk, a történet középpontjában a kamasz Ringo áll, az ő szemén keresztül látjuk a környezetét. “Csakhogy ebben a hazugsággal átszőtt világban semmi sem az, aminek látszik, és visszamenőleg lesz mocskos még az az egyetlen dolog is, ami szépnek és tisztának tűnt, és annyi szívfájdalmat okozott a kamasz fiúnak.”

Forrás: Wikipedia, Litera.hu, Index.hu, ekultura.hu, Moly.hu
Fotó: DPA

Josephine Cox – Utazás

Josephine Cox (1938. július 15. – 2020. július 17.) angol író. Nagyon szegény családból származott, ahol egy volt a tíz gyermek közül. Már egészen kicsi korában szeretett történeteket mesélni: az iskolában is ezzel szórakoztatta társait, 1-1 pennyt kérve a történetekért. A kapott pénzt édesanyjának adta, hogy fűteni tudjanak otthon. Később tanárnő lett belőle, az írással viszont csak a negyvenes éveiben kezdett komolyabban foglalkozni, amikor egy súlyos betegség miatt hat hétre kórházba került. Ez idő alatt írta meg első könyvét. 

Egyszer azt nyilatkozta, hogy minden regénybeli szereplőjét olyan emberről mintázta, akivel már találkozott, beleértve a szüleit és a testvéreit is. Szerette keverni saját életének múltbeli jeleneteit és szereplőit új cselekményszálakkal. Josephine Cox élete során több mint 60 könyvet írt, melyek világszerte 20 millió példányban keltek el. 

Utazás című könyve egy romantikus családregény. Középpontjában az ötvenes éveiben járó Lucy áll, aki egy régi titkot őriz, melyet a történet előrehaladtával az olvasó is megismer. 

Forrás: Wikipedia, BBC.com, JosephineCox.com, Washingtonpost.com (webarchív), TheTimes.co.uk, TheGuardian.com, Moly.hu
Fotó: HarperCollins Publishers/PA

Josephine Cox

Carlos Ruiz Zafón – A szél árnyéka

Carlos Ruiz Zafón
Carlos Ruiz Zafón (Barcelona, 1964. szeptember 25. – Los Angeles, 2020. június 19.) spanyol író. Barcelona egyik városnegyedében, Sarrià-ban járt a jezsuita iskolába, mely intézmény épülete meghatározó volt az író pályafutásában. Gyermekként rejtélyes történeteket talált ki a gótikus stílusú kastélyépületről, melynek vörös téglafalai, tornyai és titkos járatai jó alapot szolgáltattak a kreativitásának. 1993-ban jelent meg első ifjúsági regénye A köd hercege címmel, mely történetért Edebé irodalmi díjat kapott ifjúsági irodalom kategóriában. Hat évvel későbbi  – saját bevallása szerint legszemélyesebb – regényében a Marina-ban a történet vezetése mellett visszatér Sarrià-ba, bemutatja népszerű helyeit és a kevésbé híres, de általa és az ott lakók által jól ismert helyszíneket, sikátorokat is. 

Felnőtteknek szóló regényt – A szél árnyéka – először csak 2001-ben adott ki. Megjelenésekor nem volt rá túl nagy érdeklődés, de hamarosan a spanyol sikerkönyvek közé került, majd nemzetközi népszerűségre tett szert. A kötetet több mint 40 nyelvre fordították le, a La Vanguardia című spanyol napilap pedig az év könyvének jelölte 2002-ben. A kötetből később sorozat lett, további három könyvvel egészítette ki a történetet. 

Érdekesség: a szerző írói pályafutása előtt zenészként is dolgozott. A szél árnyéka című regényéhez is komponált zenét, hogy jobban át tudja adni a könyv hangulatát. A dalok meghallgathatók a szerző honlapján

Forrás: Wikipédia, D.D. prezentációja a Marina-ról, Moly.hu, CarlosRiuzZafón.com – zene a könyvhöz
Fotó: Carlos Ruiz Zafón Facebook

Per Olov Enquist – Az udvari orvos látogatása

Per Olov Enquist
Per Olov Enquist (Hjoggböle, 1934. szeptember 23. – Vaxholm, 2020. április 25.) svéd író. Fiatal korában sportoló volt: magasugrásban jeleskedett, de mindig lecsúszott a dobogóról, ezért az olimpiára nem jutott ki. Ekkor döntött úgy, hogy abbahagyja a sportot. Az 1960-as években szerzett bölcsészdiplomát, írói karrierje is ekkortájt indult be. 1961-ben jelent meg első regénye Kristallögat (Kristályszem) címmel, később pedig oknyomozó köteteket és drámákat adott ki. Az 1980-as években eluralkodott rajta alkoholizmusa, erről az időszakról az Egy másik élet című önéletrajzi ihletésű könyvében ír. Miután 1990 februárjától száműzte az alkoholt az életéből, sikeresebb író lett, mint valaha. Dokumentarista stílusú regényei és színművei mellett két gyermekkönyvet is írt, neve pedig rendszeresen felmerült az irodalmi Nobel-díjra esélyes írók között. 

Most azt a könyvét kínáljuk olvasásra, melyet maga a szerző ajánlott a magyaroknak a 2011-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként. Az udvari orvos látogatása című történelmi regényt az alkoholizmussal való leszámolása után kezdte el írni, saját bevallása szerint az életét mentette meg. 

Forrás: Wikipédia, Origo.hu, Litera.hu, Deszkavízió.hu
Fotó: Magnus Liam Karlsson

Jurij Vasziljevics Bondarev – Csend

Jurij Vasziljevics Bondarev
Jurij Vasziljevics Bondarev (Orszk, 1924. március 15. – Moszkva, 2020. március 29.) szovjet-orosz író. Orszkban született, 1931-ben azonban Moszkvába költöztek családjával. Tanulmányait is itt kezdte el, befejezni viszont nem tudta, mert időközben kitört a II. világháború – a harcokban ő is részt vett, tüzértisztként már egész fiatalon komoly döntéseket kellett hoznia saját és emberei életéről. A világháború után felfigyeltek háborús jegyzeteire, és felvették a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1951-ben fejezte be tanulmányait. Írói karrierje nem sokkal később bontakozott ki. 1953-ban megjelent egy novellagyűjteménye, első irodalmi sikerét azonban a négy évvel később kiadott A zászlóaljak tüzet kérnek című háborús regénye hozta meg számára. 

Munkásságát a háborús próza új irányainak keresése jellemzi, a háborús szituációkat igyekezett pszichológiai szempontból megközelíteni. Művei közül hét könyvet fordítottak magyarra. Több könyvét megfilmesítették, néhánynak a forgatókönyvét is ő maga írta. 

A Csend című művének középpontjában a háború utáni Moszkva békés csendje áll. Az a csend, melyet az újra egyesült családok békéje, a fiatal szerelmesek lelkének nyugalma alkot. “De mást is takar ez a csend: meglapul a vétkét eltussolni akaró gyáva „hős”, a háború utáni hónapok minden feketézője, kétes egzisztenciája. Csend forrasztja a kétségekkel küszködő becsületes ember torkára a kikívánkozó kérdéseket és csend, mélységes csend nyeli el a puszta gyanú alapján letartóztatottakat, akikről a hozzátartozók vagy nem tudnak semmit, vagy csak nagy sokára értesülnek sorsukról…”

Forrás: Wikipedia, Librarius.hu, PaulTurner-Mitchell.com, Library.Hungaricana.hu, Moly.hu
Fotó: TASS/Konstantin Tarusov

Clive Cussler – Emeld ki a Titanicot!

Clive Cussler (Aurora, 1931. július 15. – Scottsdale, 2020. február 24.) amerikai író, mélytengeri kutató. Kaliforniában nőtt fel, a főiskolát is itt kezdte el – két év után azonban besorozták a légierőhöz a koreai háborúba, ahol repülőgépszerelőként és fedélzeti mérnökként szolgált. Miután leszerelt, szövegíróként helyezkedett el, később kreatív igazgató is lett az egyik vezető reklámügynökségnél. Mellette rádió- és televízióreklámokat írt és készített, melyek közül több nemzetközi elismerésben részesült a cannes-i filmfesztiválon. 

Clive Cussler az Országos Mélytengeri és Tengerészeti Ügynökség (NUMA) alapítója és elnöke. Csapatával és önkénteseivel több mint 60 történelmileg jelentős mélytengeri roncsot fedeztek fel. Kutatásaik hitelesítése után a műtárgyak jogait világszerte non-profit szervezeteknek, egyetemeknek és kormányzati szervezeteknek ajánlotta fel. 

Írói tevékenységét 34 évesen kezdte el. Első regényét – melynek főhőse Dirk Pitt kalandor lelkű kormányügynök – 1973-ban adta ki, később 25 kötetes sorozattá bővítette a főszereplő történetét. Magyar nyelven csak 11 könyv jelent meg belőle, a kötetek azonban önmagukban is teljes történetek. A szerző más hősök főszereplésével is írt sorozatokat, valamint szakkönyveket is kiadott. Regényeiben ő maga is többször feltűnik, néhol csak említés szintjén, néha viszont aktív részese a történetnek. Könyvei több mint húsz alkalommal kerültek fel a The New York Times sikerkönyv-listájára. Munkáiból több tévéműsort és filmet is készítettek. 

Az Emeld ki a Titanicot! című kalandregény az eredeti Dirk Pitt-sorozat negyedik része, magyar nyelven a sorozatban harmadikként megjelent kötet. A történetben egy titkos szervezet olyan programot készít elő, melynek célja az oroszokkal szembeni fegyverkezési verseny megállítása. A védelmi rendszer kiépítéséhez egy igen ritka és értékes elemre van szükség, amiről kiderül, hogy rendelkezésre áll az elsüllyedt Titanicon. Az egyetlen megoldás, ha Dirk Pitt irányításával felszínre hozzák a hajóroncsot, a KGB azonban mindent elkövet, hogy ezt megakadályozza.

Forrás: Wikipedia, Clive-Cussler-Books.com, Numa.net, Moly.hu
Fotó: Clive Cussler Twitter

Clive Cussler

Charles Portis – A félszemű

Charles Portis (El Dorado, Arkansas, 1933. december 28. – Little Rock, Arkansas, 2020. február 17.) amerikai író. Már a főiskola alatt két újságnak írt: az Arkansas Traveler című egyetemi diáklapnak, valamint a Northwest Arkansas Times című napilapnak. Miután lediplomázott, több újságnál is riporterként helyezkedett el. Később New Yorkba költözött, ahol négy évig dolgozott a New York Herald Tribune-nél. 1964-ben hagyta abba az újságírást, visszatért Arkansasba, majd teljes munkaidős író lett.  

Első regénye – a Norwood – 1966-ban jelent meg, magyarul azonban nem adták ki a kötetet. Négy évvel később filmet készítettek a történetből, melyet Golden Globe-díjra jelöltek. A szerző ezen kívül további négy regényt írt. Olvasói őszintének, részletgazdagnak és száraz humorúnak tartják a szerző műveit. 

A félszemű című, 1968-ban kiadott kalandregényéből 2010-ben filmet készítettek, az alkotás 10 Oscar-jelölést kapott. Magyar nyelven csak ezután jelent meg a könyv 2011-ben, a Cartaphilus Kiadó gondozásában. A western középpontjában a 14 éves Mattie Ross áll, akinek apját és annak lovát megöli egy aljas gyilkos. A lány felfogadja a környék rendőrbíróját, és ketten a gyilkos nyomába erednek. 

Forrás: Wikipedia, arkansasonline.com, imdb.com, Moly.hu
Fotó: Jonathan Portis

Charles Portis

Pavel Vilikovský – Egy igazi ember története

Pavel Vilikovsky
Pavel Vilikovský (Kispalugya, 1941. június 27. – Pozsony, 2020. február 10.) szlovák író. Szüleinek is köze volt az irodalomhoz: édesapja irodalomtörténész, édesanyja angol-szlovák szakos tanítónő volt. Pozsonyban érettségizett, majd egy év prágai kitérő után visszatért Pozsonyba, ahol elvégezte a Comenius Egyetem angol-szlovák szakát. Már diákként szerkesztő volt egy irodalmi folyóiratnál, a Slovenské pohľady-nál. Elbeszélései itt, illetve a Mladá tvorba című irodalmi havilapban jelentek meg először, 1965-ben válogatás is megjelent belőlük. 1970-ben a Tatran Kiadó szerkesztője lett. 1976-tól a Romboid című folyóiratnál dolgozott, egy idő után már főszerkesztőként, közben egyre több regényt adott ki. 

Műveinek alaphangulatát az irónia és az önirónia adják, azonban tud érzelmes és nosztalgikus is lenni. Munkásságát több díjjal jutalmazták, a legnagyobb presztízsű szlovák irodalmi díjat, az Anasoft Literát két alkalommal is elnyerte. Műveit többek között angol, francia, magyar, cseh és lengyel nyelvekre fordították le. Az író magyar fordítója, Garajszki Margit szerint: “… élmény volt megtapasztalni, hogy az írásai mennyire tökéletesek. Nincsenek felesleges szavak, nincs képzavar, csak nyelvi és gondolati letisztultság, feszes mondat- és gondolatszerkesztés.” 

A szerző támogatta a Közép-Európa létezését hirdető elméleteket, olyannyira, hogy az Egy igazi ember története című naplóregényt egyszerre jelentette meg négy nyelven: eredetiben szlovákul, emellett magyar, cseh és lengyel fordításban. A benne megalkotott főhős sok tekintetben hasonlít a szerzőre, saját állítása szerint annyira, hogy szenvedés volt számára tördelés után újraolvasni a művet:
“A főhősöm alapból nem túl jó társaság, számomra pedig az teszi őt kifejezetten kellemetlenné, hogy több vonásában is hasonlít rám, hogy egyes reakcióiban magamra ismertem. Amikor az ember így szembetalálkozik önmagával, az bizony nem örömteli találkozás, főleg, ha ezt a találkozást saját maga idézte elő.”

Forrás: Ma7.sk, Jelenkor.net, Ujszo.com, Litera.hu, Litera.hu
Fotó: Radoslav Matejov

Mary Higgins Clark – Hová tűntek a gyerekek?

Mary Higgins Clark
Mary Higgins Clark (Bronx, New York, 1927. december 24. – Naples, Florida, 2020. január 31.) bűnügyi regények amerikai írónője. Már 16 évesen volt készen műve True Confessions (Igaz vallomások) címmel, a kiadó azonban visszautasította. A középiskola után néhány évig titkárnőként dolgozott egy reklámügynökségnél, ahol katalógusok szövegének megírását is rábízták, majd egy évig légikísérő volt a Pan-American Légitársaságnál. A munkát azonban ott hagyta, hogy megházasodjon, családot alapítson. A családi kasszát rövid történetek írásából kapott bevételeivel gazdagította. Miután a férje 1964-ben elhunyt, évekig foglalkozott 4 perces rádiójáték-epizódok írásával, majd az ügynökének végül sikerült meggyőznie, hogy kezdjen el regényeket írni. Bemutatkozó regénye – mely egy kitalált történet volt George Washington életéről – nem lett sikeres. Ez nem szegte kedvét, mivel szerette a bűnügyi regényeket, eldöntötte, hogy inkább ilyeneket fog írni. 

Első rövid történetét, a Stowaway-t (A potyautas), mely egy – a szovjet rendőrség elől menekülő – potyautasról és az őt a repülőgépen felfedező légikísérőről szól, éveken át próbálta kiadatni. Végül 1956-ban, negyven elutasítást követően 100 dollárért vásárolta meg tőle a történetet az Extension Magazine. Karrierje azonban csak majd’ 20 évvel később, 1975-től indult be igazán: ekkor ugyanis már jóval több pénzért tudta eladni a Hová tűntek a gyerekek? című történetét, mely azóta 75 utánnyomást ért meg. 

A Hová tűntek a gyerekek című krimijének főhőse Nancy, egy fiatal asszony, aki próbálja túltenni magát élete tragédiáján: két kisgyermeke rejtélyes körülmények között hunyt el, a gyilkossággal őt gyanúsították. Azóta újra férjhez ment, gyermekei is születtek. Valaki azonban titkon figyeli és nem hagyja, hogy az asszony elfelejtse a múltját. A gyermekei egyszer csak eltűnnek…

Forrás: Wikipedia, Olvasóterem.com, Smithsonianmag.com, aranyhaj.blogspot.com
Fotó: Tony Cenicola/The New York Times

Terry Jones – Douglas ​Adams Titanic csillaghajója

Terry Jones (Colwyn Bay, Wales, 1942. február 1. – London, 2020. január 21.) walesi származású író, elsősorban mégis komikusként, színészként, rendezőként és forgatókönyvíróként ismert. Még gyermekkorában Angliába, a Surrey megyei Claygate-be költöztek, itt nőtt fel. Az Oxfordi Egyetemen végzett angol irodalomból – itt találkozott Michael Palin-nel, akire egyik előadása közben figyelt fel, amit ő és egyik barátja írt. Csatlakozott hozzájuk, együtt kezdtek el humoros jeleneteket kitalálni. Az iskola elvégzése után is folyamatosan tartották a kapcsolatot: közösen írtak és adtak elő showműsor-jeleneteket, amelyek készítése során ismerkedtek meg azokkal az alkotókkal, akikkel együtt 1969-ben megalapították a Monty Python-csoportot. Bár 5 évvel később feloszlott a csoport, a későbbiekben is több filmen dolgoztak együtt. 

Terry Jones több könyvet és forgatókönyvet is írt. A komikus művek mellett azonban gyermekeknek szóló köteteket is alkotott, mint például a The Beast with a Thousand Teeth (Az ezer fogú szörny) és komolyan foglalkozott a középkori történelemmel is. A szerző a költészetben is kipróbálta magát: tagja volt a Poetry Society (Költészeti Társaság) nevű tagsági szervezetnek, versei a Poetry Review nevű lapban jelentek meg. 

A Douglas ​Adams Titanic csillaghajója című sci-fi alapötletét a Starship Titanic nevű videójáték adta, melyet Douglas Adams tervezett. A könyv története is a játék eseményein alapul. Eredeti nyelven 1997. októberében adták ki először, magyarul egy évvel később jelentette meg a Gabo Könyvkiadó. Aki szereti az angol humort és a Monty Python világát, ezt a könyvet is szeretni fogja. 

Forrás: Wikipédia, Wikipedia, Wikipedia, TheGuardian.com, Moly.hu
Fotó: Chris Pizzello/Invision/AP

Terry Jones

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett az összeállítás!

Ha érdekel a magyar írókról, költőkről készített cikk is, itt tudod elolvasni!

Ez is érdekelhet:
Ki az a virtuális asszisztens és miben tud neked segíteni?
Virtuális asszisztens

Ha vállalkozol, neked is szükséged van virtuális asszisztensre   De ki is az a virtuális asszisztens? A virtuális asszisztens olyan Tovább

Virtuális asszisztens lettem
Benked Anett virtuális asszisztens tanúsítvány

Talán négy éve fogalmazódott meg bennem először, hogy hiába van teljes munkaidős állásom és dolgozom a szakmámban, a meglévő végzettségeim Tovább