Talán négy éve fogalmazódott meg bennem először, hogy hiába van teljes munkaidős állásom és dolgozom a szakmámban, a meglévő végzettségeim mellé szükségem lenne egy olyanra is, ami piacképes jövedelmet termel. Konkrét lépéseket ennek érdekében viszont csak 2020-ban kezdtem el tenni. De hogy is lettem virtuális asszisztens?
A kezdetek
Érettségi után ugyan elvégeztem egy pénzügyi OKJ-képzést, de hamar rájöttem, hogy biztosan nem ez az a terület, amin belül dolgozni szeretnék. Majd egyetemre mentem, a végzettségemet kulturális területen szereztem. Sikerült még a diploma kézhezvétele évében elhelyezkedni, és nagyon szerettem könyvtárosként dolgozni. A munka során több tevékenységbe is belekóstoltam, rengeteg eseményen vettem részt, sok könyvtárost, polgármestert ismertem meg. Folyamatosan naprakész lehettem a könyvmegjelenésekkel, és szinte mindegyik kötetről tudtam pár szót mondani (még akkor is, ha nem olvastam), mert az olvasók meséltek róla. A könyvek szeretete mindig megvolt és mindig is megmarad, ezt sosem fogom elveszíteni. Viszont sajnos köztudott, hogy a könyvtáros szakmával járó fizetés meg sem közelíti az átlagos keresetet, illetve a történethez hozzátartozik, hogy amíg ott dolgoztam (több mint 11 év) csak az országos garantált bérminimum növelése miatt emelkedett a fizetésem. Ennél a szakmánál elsősorban nem a pénz motiválja az embert, de még viszonylag fiatalon, felépített egzisztencia nélkül sajnos eljön az a pont, amikor már nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a tényezőt sem.
Így lettem virtuális asszisztens
Tapasztalatot a bő évtized alatt több területen szereztem. Hogy csak néhányat említsek: beszámolók és egyéb dokumentációk írása, vezetése, folyamatos előre tervezés, szervezés, logisztika, igényfelmérés és -teljesítés, weboldal és közösségi média kezelése volt a feladatom. (Ha bővebben érdekel, mivel foglalkoztam, a LinkedIn-oldalamon részletesebben írok róla.) Majd egyszer csak szembejött velem a Honlapra Fel! Virtuális asszisztens képzése és tudtam, hogy ez kell nekem. Megtaláltam végre azt a lehetőséget, amelyben az összes eddigi tapasztalatomat fel tudom használni, méghozzá úgy, hogy másoknak segítek vele. Bár tudtam, hogy ez előbb-utóbb pályaelhagyást fog számomra jelenteni, (és a biztosból a bizonytalanba lépést), nem vacilláltam sokáig, belevágtam.
Egyrészt ennek a bátorságnak köszönhetem, hogy ma – az elvégzett képzésről kapott hivatalos tanúsítvánnyal a kezemben – vállalkozó lehetek. Másrészt viszont azoknak az embereknek tartozom hálával, akik bíztak bennem, akik lehetőséget adtak, mert nélkülük nem sikerült volna! Nagyon köszönöm Nektek! ♥